elegáns
elegáns [ë-ë v. e-e] melléknév -an v. (ritka) -ul, -abb (régies írva: elegans is)
1. Ízléses választékossággal, előkelően és finoman öltözött <személy>. Elegáns férfi, fiatalember, gavallér, hölgy, nő; elegánsan öltözik. A budapesti ügyvéd … világosszőke, nagyon elegáns férfi. (Kuncz Aladár) A komorna nagyon elegáns volt, sima sötétszürke, angol kosztümjében. (Hunyady Sándor) || a. Ilyen személyre jellemző, ilyenhez illő <ruha v. személyi használatra való tárgy>. Elegáns felöltő, kalap, táska, viselet. Pompásan festett … szürke pantalonjában és elegáns lakkcipőiben. (Mikszáth Kálmán)
2. (kissé választékos) Előkelő. Elegáns hely, körök. Elegánsan meghajlik és elköszön. [A] pompás vendéglő … roppant termében Budapest elegáns világa mulat. (Jókai Mór)
3. (ritka) Ízléses, könnyedén finom. Elegáns forma, megoldás. Egyedül volt, mégis nagyon pedánsan, tisztán, elegánsan evett. (Hunyady Sándor)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
