elégség
elégség [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (régies, népies)
1. Vminek elegendő, elégséges volta; ill. az a mennyiség, mely a szükségletet fedezi. Mivel az Alföld búzatermelő, a kenyér határtalanul fogyasztható … Arra nincs eset, hogy a kenyér elégségében hiányt tenne bárki is: termelő gazdák és azoknak alkalmazottai. (Móricz Zsigmond)
2. Vminek, főként hiánynak, szükségletnek betöltése, kielégítése; ill. vmivel való betelés, jóllakás, kielégülés, megelégedés. Elégséget tesz vkinek: kielégít vkit. Széllel akarja tölteni gyomrát valaki [= az, aki] elégséget keres a világ javaiban. (Pázmány Péter) Új kivánat jő az elégség helyébe. (Kisfaludy Károly)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
