elfogulatlan
elfogulatlan melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy>, akit ítéletében, magatartásában részrehajlás, előítélet, egyéni vonzalom nem befolyásol; tárgyilagos. Elfogulatlan bíró, szemlélő, tanú. || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó. Elfogulatlan felfogás, magatartás, vélemény.
2. Olyan <személy, magatartás, megnyilatkozás>, akin, ill. amely(b)en megilletődöttség s ebből eredő zavar jelei nem mutatkoznak. Nincsenek önnek barátai, akik megmenthetnék? kérdezé oly hangon, mely szilárd, elfogulatlan akart lenni. (Jókai Mór) E percben lépett be Anika, bort helyezve az asztalra. Elfogulatlan pajkossággal töltött az ifjúnak poharába. (Mikszáth Kálmán)
elfogulatlanság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
