engedelmes
engedelmes melléknév [e-ë-e-e v. e-e-e-e] -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy, főleg gyermek>, aki szívesen, készségesen engedelmeskedik. Engedelmes gyermek. Mint engedelmes kislány, se jobbra, se balra nem tekintett. (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló <magatartás>. Engedelmesen követte. Mentem vele engedelmesen, mint a kantáron vezetett vak ló. (Gárdonyi Géza) Dódi csendesen, … engedelmesen elősorolta, hogy a sarokban van … egy krampusz, egy képeskönyv, egy szerecsen katona. (Karinthy Frigyes) Kezdődött az elemi | … Engedelmesen | ültem, vártam; s jó viseletemért | óra végén a néni megdicsért. (Szabó Lőrinc)
2. (rosszalló) Olyan <személy>, aki vmely politikai hatalom, rendszer parancsait, intézkedéseit ellentmondás nélkül, szolgai módon teljesíti. A hatalom engedelmes lakájai, szolgái.
3. (átvitt értelemben) Könnyen kezelhető, irányítható, mindenre felhasználható. Engedelmes eszköz vki kezében.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
