éretlenség
éretlenség [e-e] főnév -et, -e, [ë, e]
Általában az éretlen melléknévvel ifejezett tulajdonság, ill. állapot.
1. Vminek, főként gyümölcsnek éretlen (1) volta, állapota.
2. Az éretlen (4) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot. Politikai éretlenség; a tizenhat éves kamasz éretlensége. Fiatal éretlenség, hányszor elítéltek! (Vas Gereben)
3. Éretlen (4a) beszéd, cselekedet, magatartás. Micsoda éretlenség ilyet csinálni! Oktalan csevegés! magam is rátérek, Hogy biz’ éretlenség, amiket beszélek. (Arany János)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
