erőlködés
erőlködés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (népies, régies) erőködés
Az erőlködik igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki, vmi erőlködik; erőfeszítés. Hiábavaló, kárba veszett erőlködés; nagy erőlködésébe került vmi. Majdnem beleszakadt szegény pára a nagy erőlködésbe. Minden erőködés, mellyel a tömegből kibontakozni s az ütközet helyére visszajutni iparkodott, hasztalan vala. (Eötvös József) Azt képzeli magáról, hogy erős. Összetéveszti az erőt az erőlködéssel és erőszakossággal. (Kosztolányi Dezső)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
