erőltetett
erőltetett [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <dolog>, amelyet vkire erőltettek v. erőltetnek (1–3); erővel, erőszakkal ki- v. rákényszerített, erőszakolt. Erőltetett evés, ivás; a betegre erőltetett munka. Nem találja örömét a rá erőltetett szereplésben. A rá erőltetett tisztség terhére volt. Manó vigye | vígságtokat, hol a szabad magyar | érzés az itt erőltetett feszesség | láncába kéntelen harapni. (Katona József)
2. Túlságosan nagy erőkifejtést kívánó, megerőltető <cselekvés>; hajszolt. Erőltetett menet, munkatempó. Két kezét nadrágzsebébe dugva erőltetett meneteléssel gyalogolt, hogy meg ne ázzék. (Kosztolányi Dezső)
3. Magára erőszakolt, nem szívből jövő, nem természetes <életjelenség, magatartás>; kényszeredett, mesterkélt. Erőltetett mosoly, nevetés, tréfa, udvariasság. Uram! kezdé erőltetett, haragos hangon. (Jókai Mór)
erőltetettség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
