érthetetlen
érthetetlen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
Nem érthető (1–2). Érthetetlen hadarás, szöveg; érthetetlen természeti jelenség. Érthetetlenűl beszéli | kétféleképpen gondolatjait. (Katona József) Szitkokat szór, persze érthetetleneket az álarc miatt. (Mikszáth Kálmán) || a. Olyan <cselekedet, magatartás, lelki állapot>, amelynek okát, célját nem látjuk, nem értjük (2), amely ellentmondásai miatt nem érthető. Érthetetlen eljárás, viselkedés. Érthetetlen, hogy miért nem jött el. Milyen érthetetlen … kis emlék tolakodik most elém az akkori időből! (Kaffka Margit)
érthetetlenség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
