este [2]
este [2] [e-e] főnév (személyragos) estem [e-ë], ested [e-ë], estünk, estetek [e-ë-ë], estük; estét
1. Az a folyamat, amikor vki, vmi lefelé esik v. oldalra dől. Estében kapta el a gyereket. Leesik a nagy hős, még nagyobb estében, Kiterjed a földön, egész termetében. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, költői) Vkinek a bukása, vminek csökkenése, fogyása. Aki bátor szívet … nyujta, nem kivánta, hogy Csüggedni tudjak hírem estekor. (Vörösmarty Mihály) A felkelő nap elsötétedése valamely nagy férfiú estét jelenti. (Vörösmarty Mihály) Láttam hiu voltát emberi dolognak, Hamari felhágtát, hamar estét soknak. (Arany János)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
