esztéta
esztéta [ë v. e] főnév és melléknév (választékos)
I. főnév ..tát, ..tája (néha rosszalló)
1. Az, aki az élet legfőbb értékének a szépet, kül. a művészi szépet tartja, és ennek élvezetében igyekszik életét leélni. Esztéta az, akinek a világ csak mint látvány és kép létezik. (Kosztolányi Dezső)
2. Esztétikus (II). A felszabadulás előtt mint esztéta tűnt fel.
3. (1945 után, rosszalló) Az az író v. kritikus, aki a valóságtól és az eszmei tartalomtól elvonatkoztatva, az irodalmi, művészi alkotásokat pusztán a formai szépség szempontjából elemzi, vizsgálja. Burzsoá esztéta.
II. melléknév Esztétára (I. 1–3) jellemző. Esztéta hajlam, szempont.
esztétaság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
