fecsegő
fecsegő [ë-ë] melléknév és főnév, (népies) föcsögő
I. melléknév -n, -bb
1. (gyakr. rosszalló) Olyan <személy, madár>, aki, ami fecseg(ni szokott), akinek, aminek szokása, természete a fecsegés; sok haszontalanságot beszélő, locsogó; pletykáló, pletykás. Fecsegő gyermek, közönség, szajkó, vénasszony. || a. Olyan, amelyre a fecsegés (1) szokása jellemző. Fecsegő természet(ű). Fecsegő korban van a gyermek.
2. (ritka, választékos) Frecskelő, frecsegő; locsogó, csobogó <folyadék>. Fecsegő patak.
II. főnév -t, -je [e] (rosszalló) Fecsegő személy. Kerüld a fecsegőket! Szólj! s ki vagy, elmondom … | Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés. (Kazinczy Ferenc) Polonius vén fecsegő, ki sok jót tud. (Vörösmarty Mihály)
fecsegős.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
