fegyvercsörtetés
fegyvercsörtetés [e-e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (ritka) <Táborban, csatában, menetelés v. harc közben> fegyverek mozgatásával, egymáshoz ütésével okozott zaj. Nagy zűrzavar, lárma, fegyvercsörtetés közepett kiáltás hangzik. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Harcias fellépés, kijelentés v. háborús mozgolódás, készülődés, amelynek célja az ellenség, ellenfél megfélemlítése, ijesztgetése.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
