fegyverzet
fegyverzet [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (katonaság) A katonai, hadi felszereléshez tartozó fegyverek összessége. Hagyományos, korszerű, könnyű, nehéz fegyverzet; a gyalogosok, hadihajók, páncélosok, repülőgépek fegyverzete. || a. Azoknak a fegyvereknek az összessége, amelyeket vki visel, magával hord. Teljes fegyverzetben. A régi harcosok fegyverzete páncélból, sisakból, kardból, lándzsából, íjból állt. Dobog a láb, csörög a fegyverzet. (Arany János) Az isten – asszony létére – teljes Fegyverzetet hord. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (átvitt értelemben) Vmely cél elérésére, vmely küzdelem megvívására alkalmas eszközök, módok összessége. Teljes politikai, szellemi fegyverzet. A tudomány teljes fegyverzetében vette fel a harcot. Hajdanában … a jogász egész szellemi fegyverzetével kényteleníttetett [= kényszerült] kiindulni a jogvédelmi térre. (Vas Gereben) Az egész asszonyi fegyverzetére volt szüksége: a Lőcsén hátrahagyott drágaságaira, fényes öltözeteire. (Jókai Mór)
3. (villamosság) Az áramfejlesztő gépek és elektromos motorok mágneses mezőben forgó, tekercseléssel ellátott szerkezete, amelynek tekercseiben áram keletkezik.
fegyverzetű.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
