fehérség
fehérség [e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. A fehér melléknévvel kifejezett tulajdonság, szín; vminek, vkinek ilyen volta. Az arcbőr, a fogak, a haj, a hó, az ing, a kenyér, a kéz, a papír, a ruha fehérsége; a frissen meszelt fal vakító fehérsége. Tiszta fehérséggel díszlett kalpagja. (Vörösmarty Mihály) Látni lehetett a borogató rongy környékén a test … fehérségét. (Mikszáth Kálmán)
2. Fehér színű anyag, tárgy. A távolból valami látszik. Mi lehet az a fehérség ott a túloldalon? Egy helyen valami kis négyszögletes fehérség hevert a barna földön. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben, választékos) Lelki tisztaság (2), ártatlanság. Lelkének szeplőtlen fehérsége.
fehérségű.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
