fejhang
fejhang főnév
1. (zene, biológia) A közönséges beszédben és énekben használt hangétól eltérő módon képzett, a szokásosnál magasabb emberi hang, amelynek hallatása közben a hangszalagok nem teljes hosszukban rezegnek. A tenorista a magasabb hangokat fejhangon énekelte. || a. (zene, ritka) A hangszalagok élével képzett puha, piano énekhang.
2. (rosszalló) <Rendsz. férfiakkal kapcs.> kellemetlenül, visszatetszően magas, szinte sipító hang. Magas fejhangon beszél, rossz hallgatni.
fejhangú.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
