fejlemény
fejlemény [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (gyak. többes számban) Esemény, ügy alakulása, folyása során előálló új mozzanat. Meglepő, váratlan fejlemény. Ilyen fejleményekre nem számított. Nézzük meg a legújabb fejleményeket! Hallott a fejleményekről. Türelmetlen kíváncsisággal várta a fejleményeket. Megbékült a meglepő fejleményekkel. (Mikszáth Kálmán) A tánciskola … botrányos fejleményeivel … valósággal elrettentővé vált. (Kuncz Aladár) Beszélt … a régi szerelem legújabb fejleményéről. (Kosztolányi Dezső)
2. (filozófia, választékos) <Főleg tudati, érzelmi, társadalmi folyamatok terén:> fejlődés, változás folytán törvényszerűen előálló eredmény, következmény. A legmindennapiabb fogalmak … csak további fejleményei egyes eszméknek. (Eötvös József) [A színpadi szerző] a lélektani fejleményt nem látja elég világosan. (Jókai Mór)
3. (biológia, régies) Állati v. növényi élettani fejlődés során előálló képződmény, képlet, változat, fajta.
fejleményű.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
