fekte
fekte [e-e] főnév (személyragos) fektem [e-ë], fekted [e-ë], fektünk [e], fektetek [e-ë-ë], fektük [e] v. fektök [e]; fektét [e]
Általában fekvése, fekvő helyzete.
1. (költői, régies) Vkinek v. vminek az az állapota, hogy fekszik v. feküdt. Mélyen temesd, hogy … Ember ne tudja fektét, csak magam. (Vörösmarty Mihály) Szarvaival fölhányja a földet …, hogy társa fektének nyomát eltörölje. (Jókai Mór)
2. Fektében: a) (a mondat tárgyával kapcs.) fekvése közben. Fektében találta a golyó; b) (a cselekvés alanyával kapcs.) fektében olvas. Vezeté a kobzos oda, hol fektökben Feketéllnek [a katonák]. (Arany János)
3. Fektéből: a) (a mondat alanyával kapcs.) fekvő helyzetéből. Fölemelkedik fektéből. Dühösen ugrott fel fektéből. (Jókai Mór) b) (a cselekvés tárgyával kapcs.) fekvő helyzetéből. Felver egy nyulat a fektéből. (Jókai Mór)
4. (népies, irodalmi nyelvben) Lefekvése. Veszekedés ennek kelte, fekte.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
