fekvőhely
fekvőhely főnév
1. Ember fekvésére, alvására, pihenésére való, haszn. alkalmi v. állandó jellegű bútor, alkalmatosság, berendezés. Kemény, puha fekvőhely; forgolódik a fekvőhelyén. Fekvőhelyet készít a vendégeknek. Fekvőhely is van a konyhában, egy alacsony keskeny ágy, megrakva lomokkal. (Nagy Lajos)
2. Az a hely, ahol v. amelyen ember, állat alkalmilag v. szokás szerint aludni, pihenni, feküdni szokott. Fekvőhelye a barlang, az istálló. A konyha földje volt a fekvőhelye. Némely állat kényelmes fekvőhelyet készít.
3. (ritka) Fekvő helyzet, vkinek, vminek fekvése, fekte. Felriasztják fekvőhelyéből. Én fel nem kelek fekvőhelyemből.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
