felelőtlenség
felelőtlenség főnév -et, -e [ë, e]
1. A felelőtlen (1) melléknévvel kifejezett jellembeli tulajdonság. Súlyos, vétkes felelőtlenség. Hogy lehet benned ekkora felelőtlenség? Eljárása nagyfokú felelőtlenségre vall. || a. Vkinek, vminek felelőtlen (1a, 2) volta. Az emberek felelőtlensége; a demagógia felelőtlensége; kijelentéseinek, tettének felelőtlensége.
2. Felelőtlen (2) cselekvés, eljárás, magatartás, megnyilatkozás. Megengedhetetlen az ilyen felelőtlenség! Súlyos felelőtlenséget követett el. Felelőtlenségével nagy károkat okozott a vállalatnak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
