felhős
felhős [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e], (tájszó) fölhős
1. Felhővel borított; borús <égbolt, idő>. Egy felhős őszi napon történt. Süvölt a zivatar A felhős ég alatt. (Petőfi Sándor) Barnán, felhősen néz a nyár Reám. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, választékos) Szomorú, gondterhes. Felhős hangulat, homlok, kedély. Csak édesanyámnak Felhős itt a képe, Mivel én jutottam Talán az eszébe! (Lévay József) Arca mindnyájának nyomban felhőssé lett. (Mikszáth Kálmán)
felhősség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
