felhőtlen
felhőtlen [ë-e v. e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (tájszó) fölhőtlen
1. Olyan <égbolt>, amelyen nincs felhő, amelyet nem takar felhő. Felhőtlen ég. Vidáman néztek felhőtlen magasból A földre a hold és a csillagok. (Petőfi Sándor) A két szenátor csodálkozva nézett fel a felhőtlen, derült égre. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, választékos) Semmitől meg nem zavart, el nem homályosított. Felhőtlen boldogság.
felhőtlenség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
