felügyelő
felügyelő [l-ü] melléknév és főnév fölügyelő
I. melléknév Olyan <személy, csoport>, aki, amely felügyel. Felügyelő ápolónő; a munkára felügyelő művezető; (hivatalos) felügyelőbizottság: társadalmi egyesületben, szervezetben, önkormányzati kereskedelmi, gazdasági intézménynél olyan választott testület, amely főleg a vagyoni helyzet, pénzgazdálkodás ellenőrzését végzi.
II. főnév -t, -je [e] Olyan személy, aki vmely munka vezetésével, irányításával és ellenőrzésével van megbízva. Építési felügyelő. || a. (1945 előtt) Vmely vagyon kezelésével és az ezzel kapcsolatos teendők ellenőrzésével megbízott személy. Vki jószágainak, vagyonának felügyelője. || b. <Némely állami szervezetben, közületben> területileg v. egyéb módon meghatározott hatáskörben a teendők vezetésével megbízott, kinevezett tisztviselő. Gazdasági, hajózási felügyelő; ® szociális felügyelő. || c. Ezt a címet viselő, a főfelügyelőnél egy fokozattal alacsonyabb rangú tisztviselő, tekintet nélkül munkakörére és beosztására. Kinevezték felügyelőnek. Tízen a detektívek közül egy felügyelő vezetésével, revolvereiket kezükben tartva, berontottak a füstös terembe. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): detektívfelügyelő; házfelügyelő; munkafelügyelő; szakfelügyelő; tanfelügyelő.
felügyelői.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
