fiatal melléknév és főnév
1. Életkorának v. növekedésének, fejlődésének kezdeti szakaszán már túl, de még teljes kifejlődése előtt levő <ember, állat, növény>. Fiatal fiú, leány; fiatal hagyma, hajtás; fiatal liba, oroszlán. Amíg az ember fiatal, könnyen bírja a fáradalmakat. Könnyelmű fiatal emberek … élvezték az élet örömeit. (Eötvös Károly) Kopasz sziklák zugában egy rózsaszín barackfa állt … magában és nagyon fiatalon. (Kaffka Margit) Fiatal lány volt, ám ölbe ejtett Szemmel már úgy ült, mint dús terhű nő. (Tóth Árpád) || a. (bizalmas) Erejének teljében levő, az öregedés jeleit nem mutató. Mi az a 30 év? Maga még fiatal. 4–5 éves fiatal fák. || b. Fiatalabb: a) vkinél kisebb kort elért, nem olyan öreg; ifjabb; a fiatalabb testvér. Egy évvel fiatalabb nálam. b) (személynévvel) (népies, irodalmi nyelvben) az azonos nevűek közül az, amelyiknek kisebb a kora; ifjabb; a fiatalabb Dumas; a fiatalabb Kovács: K. öccse v. fia.
2. (népies) <Személynévvel v. rangot, címet, foglalkozást jelölő névvel:> az azonos nevűek, egy helyen azonos foglalkozást űző személyek közül az, amelyik mellett egy idősebb (gyak. fontosabb) ilyen vki is van. A fiatal béres, kocsis; a fiatal Kovács; a fiatal nagysága.
3. Vmely állapot, foglalkozás első szakaszában levő (s ezért gyak. e téren tapasztalatlan, járatlan, ügyetlen) <személy, ritk. állat>. Fiatal háziasszony, fiatal gyalus; fiatal házas: nem régóta nős <férfi>; fiatal házas korában: nem sokkal nősülése után; fiatal házasok: nem régóta h.; fiatal házas korukban: nem sokkal házasságkötésük után; fiatal pár; fiatal repülő. Ötvenéves, de fiatal régész. A kis asztal mellett egy ifju s egy lyányka, Fiatal pár, nem is a múlt időt hányja. (Petőfi Sándor) Emlékszel-e, mikor még fiatal házas korunkban együtt éltünk a szegény, boldogult édesanyámmal? (Mikszáth Kálmán) Fiatal újságíró voltam akkoriban s emberségesen megfizettek. (Móra Ferenc) || a. Rövid életre, létre visszatekintő, nem régi <dolog>. Fiatal bor: újbor; fiatal demokráciánk. Az állam fiatal hadserege. A röplabdázás nálunk fiatal sport. Az általános iskola fiatal intézménye kiállta a próbát. || b. (átvitt értelemben, bizalmas) Még fiatal az idő: korán van még (vmihez fogni, kül. elmenni vhonnan).
4. (választékos) Életerővel, lelki frissességgel, lendülettel, fogékonysággal teli. Az ősz tudós ma is fiatal: Aki hisz a népben, fiatal marad. Vénen, násztalanul, szegényen … Én mégis csak fiatal vagyok. (Ady Endre) || a. (ritka, rosszalló) Mérték, józanság, önismeret nélküli, öntelt v. kapkodó, hebehurgya. Fiatal daru ¬; fiatal óriás ¬; fiatal titán. Mennyire fiatal még ez a költő! Okosan viselkedj, nehogy megszóljanak, hogy nagyon fiatal vagy. A fiatal óriások hencegnek és beszélnek. (Jókai Mór)
5. Fiatal vmihez, vmire: testi v. szellemi fejletlensége, éretlensége, ill. tapasztalatlansága miatt nem alkalmas. Ehhez a munkához még túl fiatal. Dalos Eszti szép leány volt, de árva. | Fiatal még a mezei munkára. (Arany János) || a. (argóban) <Vállveregető, lekicsinylő haszn.:> alkalmatlan, nem megfelelő, kevés. Maga nekem nagyon fiatal; ahhoz maga fiatal.
6. Fiatal személyhez tartozó, rá valló, jellemző. Fiatal elme; fiatal kor; fiatal éveiben ¬. Fiatal éveit tanulásban töltötte. A szerelem szelíd Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod Boldog csillaga tündököl. (Berzsenyi Dániel) Valamelyik pajzán menyecske … egy hógomolyát gyúrt és megdobta vele a vicispánt, aki fiatal korában udvarolt neki. (Mikszáth Kálmán) || a. Fiatal személyekből álló. Fiatal csapat, sereg. (irodalomtudomány) A fiatal Magyarország: az 1840-es évek radikális fiatal íróinak csoportja.
II. főnév -t, -ok, -ja (rendsz. többes számban) Fiatal férfi v. nő; ifjú. ® Öregje-fiatalja. A fiatalok lapja. Ma már a fiatalok is részt vesznek a politikai életben. Az öregek kártyáztak, a fiatalok táncoltak. A város egyik legcsinosabb fiatalja. (Tolnai Lajos) A fiatalok játszanak itt délutánonként, de leginkább csak ünnepnapon. (Nagy Lajos) || a. A fiatalok: fiatal v. ifjú házasok, fiatal pár a családban. Hogy vannak a fiatalok?
Szóösszetétel(ek): munkásfiatal; parasztfiatal.