fogyaték
fogyaték főnév -ot, -a
1. (régies) Az a történés, folyamat, hogy vmi fogy; fogyás, elfogyás, csökkenés; vminek a fogyta. A sebzett vitéz még csak most látszék a viadalt kezdeni, midőn amaz pazarolt ereje fogyatékával már hanyatlásnak indult. (Vörösmarty Mihály) Az éléstár egyik nap olyan teli volt, mint a másik nap; a fogyatékot észre sem lehetett venni. (Jókai Mór) || a. Fogyatékán van: fogytán van; fogyóban van. Már fogyatékán volt a boros palack. (Jókai Mór) A magammal hozott összeg nagyon fogyatékán van. (Mikszáth Kálmán) || b. (katonaság) Emberben, állatban, felszerelésben bármilyen ok következtében beállott csökkenés. Fogyatékba vesz, helyez: az anyagleltárból, az állományból töröl. A leszerelt katonákat fogyatékba helyezték.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Maradék. Talán a gróf pénzt szórt el, eredj, hogy még neked is jusson a fogyatékból. (Vas Gereben)
3. (régies) <Pénz- v. anyaggazdálkodásban> az, ami v. amennyi vmiből elfogyott, ill. hiányzik; hiányosság, hiány, káló, mankó [2].
4. jelzői használat(ban) (régies, irodalmi nyelvben) Megfogyott, megfogyatkozott maradék. Fiaid pártokra bomolva Egymást és fogyaték javadat nyomorúltan emésztik. (Vörösmarty Mihály) Mene délkeletnek, fogyaték hadával. (Arany János)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
