fölény
fölény főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. Az a tény, hogy vki, vmi más(ok)nak vmiben fölötte áll, különb, fejlettebb más(ok)nál. Döntő, gazdasági, taktikai, technikai fölény; fölénybe kerül vkivel szemben; fölényben van; fölényének tudatában. Műveltségével még iskolatársai előtt is fölényben érezte magát. (Babits Mihály) || a. Előnyös helyzet. Fölényt biztosít magának. || b. (sport) <Játékban, versenyen> az ellenfelénél lényegesen nagyobb tudás, felkészültség, ill. ennek megnyilvánulása. A csapat fölénye nem mutatkozott meg gólokban.
2. Lenéző, lekicsinylő, fensőbbséget éreztető magatartás. Fölénnyel válaszol. A megtestesült fölény volt. Könnyed fölénnyel intézte el a dolgot. Arcán diadalmas fölény, kárörvendő mosoly tűnik föl. Mulat rajtam. (Kosztolányi Dezső)
fölényű.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
