folyékony
folyékony melléknév -an, -abb
1. Olyan, aminek jellemző tulajdonsága, természete az, hogy folyik; cseppfolyós. Folyékony anyagok; folyékony gyümölcs ¬; folyékony szappan ¬; folyékony szén ¬; izzó, folyékony vas. A víz folyékony. Csak folyékony táplálékkal él. || a. Olyan <állapot>, amelyben vmely test folyik; híg. Folyékony halmazállapot.
2. (átvitt értelemben) Könnyen folyó; megszakítás nélküli; gördülékeny. Folyékony verselés. Megtanulta a folyékony beszédet. Folyékonyan ad elő. Folyékonyan beszél németül. Folyékonyan hazudik. Zongorán sok mindent folyékonyan játszik. Verselése folyékony, zengzetes. (Arany János) Számolni kezdé folyékonyan: „Tíz, kilenc, nyolc, hét … ” (Mikszáth Kálmán)
3. (nyelvtudomány) Olyan <mássalhangzó>, amely a levegőnek (a szájüregen át való) szabad kitódulása szempontjából csak kevéssé különbözik a magánhangzóktól. Az „l” és az „r” jellegzetes folyékony hang. Régen az „m” az „n” és az „ny” hangot is folyékony mássalhangzónak tekintették.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
