főnév
főnév főnév (nyelvtudomány)
Olyan szófaj, ill. szó, amely élőlényt, élettelen tárgyat v. elvont dolgot (pl. cselekvést, történést, állapotot, milyenséget, mennyiséget) jelöl, azaz olyan vmit, amit önállónak, tulajdonságok, tartalmi jegyek hordozójának gondolunk. Absztrakt v. ® elvont v. gondolati főnév; ® érzéki v. konkrét v. tapasztalati főnév; ® kicsinyítő főnév; ® nagyító főnév; ® közös főnév. A főnevek neme, ragozása. Nelvünk egyik egyéni vonása, hogy a főneveket is fokozhatja. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): főnévképzés; főnévragozás.
főneves; főnévi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
