gutaütés
gutaütés főnév
1. (népies) Múló v. maradandó bénulás(oka)t, ill. halált okozó agyszélhűdés, szélütés; guta (1). Gutaütés éri; gutaütést ® kap; gutaütésben halt meg. Az öreg Mucza gutaütéstől félig béna cigány. (Gárdonyi Géza) Az elnök arca sötétvörös lett, mintha gutaütés környékezné. (Krúdy Gyula)
2. (növénytan) <Fán v. vmely részén> a nedv keringési zavara miatt bekövetkező elszáradás. A fát gutaütés érte. Némely gyümölcsfa gutaütést kap helytelen visszanyesés miatt.
gutaütéses.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
