gyengédség
gyengédség [gyëngétség v. gyëngéccség] főnév -et, -e [ë, e] gyöngédség (többes számban ritka) (választékos)
1. A gyengéd (főként 1, 3) melléknévvel kifejezett lelki, jellembeli tulajdonság, finom tapintat, szeretetből fakadó figyelmesség. Érzelgős, megható gyengédség. Kapcsolatukat gyengédség jellemzi. Nem is tudom, hogy lehetsz te Juditnak a testvére. Te vagy a gyöngédség és engedékenység. (Petelei István) || a. Vkinek, vminek gyengéd volta, természete. Beszédének, mozdulatának, szavainak gyengédsége. Vele született gyengédsége mindenben megnyilvánult.
2. Ennek vmely külső, tettekben, magatartásban, szóban való megnyilvánulása. Anyja iránti gyengédsége megható. A gondolaton a legaljasabb piaciság érezhető. Az ily gondolatot csak képesen [= körülírással, képletesen] s mindenesetre a legnagyobb gyengédséggel szabad elmondani. (Vörösmarty Mihály) A leány nagy gyöngédséggel kiszabadította atyja nyakát a csokorra kötött pirostarka nyakkendőből. (Tolnai Lajos) Meghatott gyöngédsége ebben az időszakban. (Kaffka Margit)
gyengédségi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
