hajlott
hajlott melléknév -an, -abb
1. Görbe vonalú, alakú. Hajlott orr. || a. Görbe vonalúvá, alakúvá vált, görnyedt. Hajlott derék, hát. Kissé hajlottan jár. A gép megállt. Elfáradt por kering | fölötte, mint az őszi köd meg pára, | rászáll az emberek hajlott nyakára, | kik esznek most. (József Attila) Szigorú nagyanyám | … hajlott volt s nagyon öreg. (Szabó Lőrinc)
2. (választékos) Hajlott kor: idősebb, öreg kor. [Pályám] nemcsak jövőmet, hajlott koromat nem biztosítja, de a jelenre sem nyújt tisztességes életmódot. (Arany János) || a. (ritka, költői) Sírba hajlott: a sírhoz közeledő, élete végén járó. Összegyül a tenger néző Hinni a csodába, melyet Egy elaggott, sirba hajlott Ősz tatárnak nyelve hirdet. (Arany János)
hajlottas.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
