hajthatatlan
hajthatatlan melléknév -ul, -abb, (ritka) hajthatlan
1. Akaratától, szándékától el nem téríthető, ahhoz mereven ragaszkodó, meg nem alkuvó, hajlíthatatlan (2) (személy). Hajthatatlan, makacs ember; hajthatatlan marad. Más úton indúl mindenik s makacs És hajthatatlan, mint a sziklafal. (Vörösmarty Mihály) Sophocles alakja a nagy csapások után is hajthatatlan marad. (Péterfy Jenő) A különc ember hajthatatlan maradt. (Mikszáth Kálmán)
2. Ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó. Hajthatatlan akarat, elhatározás, meggyőződés.
hajthatatlanság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
