hálálkodás
hálálkodás főnév -t, -ok, -a
1. A hálálkodik igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; hálának, köszönetnek ismételt (alázatoskodó) kifejezése, nyilvánítása. Nagy hálálkodással köszönte meg a segítséget. Elreked, elfárad a hálálkodásba. (Arany János) Oda szállott, … hogy ő magát kipihenné, … s hajnali kakasszónál atyafiságos hálálkodás után tovább menne. (Eötvös Károly)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Túlzó, ismételt tiszteletadás, köszöntés, bókolás. Vacsora végével kölcsönös hálálkodások közt keltek fel az asztaltól. (Jókai Mór)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
