halálraítélt
halálraítélt főnév -et, -je [e, e]
Olyan személy, akire a bíróság halálos ítéletet, halálbüntetést szabott ki. Búsul, lógatja fejét, mint egy halálraítélt. Az őrök elővezették a halálraítéltet. A hármas számú foglyot a királyi tábla ma halálra ítélte. Halálraítélttel nincs joga beszélni. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, ritka) Az a személy, aki tudja v. akiről tudják, hogy rövid időn belül, rendsz. erőszakos halállal el kell pusztulnia. Járkálj csak, halálraítélt. (Radnóti Miklós)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
