hálás [1]
hálás [1] főnév -t, (-ok) -a (népies, régies)
1. A hál igével kifejezett cselekvés, ill. állapot; az a tény, hogy vki hál vhol; az éjszakának alvással való eltöltése vhol, rendsz. idegen helyen. Jó hálás esik majd itt! Keressünk vmi helyet hálásra. Fogadá … éjjeli szállásra, | … hálásra, egy régi kolostor. (Arany János) Vigyen be egy cédulát a paphoz, hogy ide jövök hálásra. (Mikszáth Kálmán) || a. Lehetőség, alkalmatosság a fekvésre, alvásra; éjszakai fekvőhely, szállás. Fizet a hálásért. Reggel, uram, indulnak, köszönik a szállást – „S nem fizetik, ugy-e bizony, a vacsorát, hálást?” (Arany János)
2. Másnemű személlyel való fekvés és közösülés. Férfival, nővel (való) hálás.
hálási.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
