hallomás
hallomás főnév -t, -a (csak egyes számban)
Szóbeli közlés útján kapott értesülés, hír. Hallomásom szerint; hallomásból származó információ; csak hallomásból tud, ismer vmit; hallomásból szerez értesülést vmiről; hallomást szerez róla. Csak hallomásból tudta, hogy nagy bajuszú, tokás, görbe orrú, nagy szemű kis fekete úriember … (Krúdy Gyula) Saját élményemmé tette, amit csak hallomásban éltem vele át. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Kósza hír, szóbeszéd, mendemonda. Mert ezt kétségtelen forrásból (Ki más után, ki hallomásból) Az ifjúság vallotta szentnek. (Arany János)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
