hirdető
hirdető [e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami hirdet vmit. Hirdető iroda, ügynökség, vállalat; a nép művészi képességeit hirdető kerámia, kézimunka. A Magyar Népköztársaság hathatósan támogatja … a nép győzelmét hirdető művészetet. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Olyan, ahol hirdetnek vmit, hirdetésre való, haszn. Hirdető oszlop ¬; hirdető tábla.
II. (gyak választékos) főnév -t, -je [e]
1. Vmely eszmét valló v. terjesztő személy. A munkásosztály vezető szerepének, a szocializmus eszméjének hirdetői; az igazság hirdetője. || a. (választékos) Vminek a hirdetője: olyan emberi tevékenység, alkotás, mű, amely vmely képesség, erő tanúsítója, bizonyítója, vmely fontos esemény v. emlék megörökítője. Legyen az emlékmű a felszabadulás hirdetője. Ez a szobor Kossuth nagyságának a hirdetője.
2. (ritka) Hirdetést feladó személy. A hirdetők száma egyre növekszik. || a. (bizalmas) Olyan iroda v. vállalat, ahol hirdetnek, v. hirdetések közlését elvállalják. A hirdetőben közölték velem. || b. (bizalmas) Hirdetőtábla. Mi van a hirdetőn?
3. (régies, irodalmi nyelvben) Hírnök. Nyargalódzik fejér lován a hirdető. (Arany János)
hirdetői.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
