hódoló
hódoló melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an
1. Olyan <személy>, aki hódol (1–2) vki, vmi előtt; alattvalói hódolatot szavakban v. tettel, magatartásban kifejező. Hódoló alattvalók. Hódoló követek jöttek Mátyás udvarába. || a. (irodalmi nyelvben) Ilyen személyre jellemző, hódolatot kifejező <magatartás, megnyilatkozás>. Levett kalappal állt ott a hódoló némaságban. (Mikszáth Kálmán) || b. (régies) <Főleg levélben, udvariassági formulaként, a legmélyebb tisztelet, alázat kifejezésére.> Hódoló híve vkinek. Maradok hódoló híve. Legmélyebb tisztelettel hódoló híve.
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <személy>, aki (egészen) átadja magát vmely szokásnak, szenvedélynek, aki szenvedélyesen követ vmit. A divatnak hódoló nők; szenvedélyének hódoló férfi.
II. főnév -t, -ja (választékos) Az a személy, aki rajongásig menő tiszteletet érez vki, vmi iránt; vkinek, vminek odaadó, rajongó híve. A nagy író, a színésznő hódolói. Respublica, szabadság gyermeke … Most hódolok, midőn még messze vagy, … Hisz akkor úgy is hódolód elég lesz, Ha a magasból ellenidre majd A véres porba diadallal nézesz. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Udvarló, imádó. A szép asszonynak sok a hódolója. Még nem szeret, s így hátra van szeretnie, szeretni engem tán, hív hódolót. (Vörösmarty Mihály)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
