húg
húg főnév -ot; húgom [ú v. u] v. (népies) hugám (rendsz. birtokos személyraggal)
1. Fiatalabb nő(test)vér <idősebb testvéréhez való viszonyában; ritk. megszólításként is>. Édes húga; kis húga. Én vagyok a legidősebb testvér, van egy húgom és egy öcsém. Elkíséri húgát az óvodába. Szüreti színt ölte Két kis húgom ajka, Meglátszik a szőlő Édessége rajta. (Lévay József) A húgomat a bánat eljegyezte | és most csak ül, szelíden ül | virágai közt. (Kosztolányi Dezső)
2. Unokahúg (2) <nagybátyjához v. nagynénjéhez való viszonyában>. || a. Általában jóval fiatalabb nőrokon <idősebb rokonához való viszonyában>.
3. (népies, régies, bizalmas) <A beszélőnél fiatalabb, nem rokon nő v. ismeretlen megszólításaként.> Hová, kedves húgom? A semmiség örök tavába Ifjúkorod javát hiába, Szép húgom! óh ne hányd. (Csokonai Vitéz Mihály) Sári néni, hejh mikor kendet még | Sárikámnak, húgomnak nevezték. (Petőfi Sándor) A magyar ember egymást egy családból valónak nézi, s a vénebb az ifjút öcsémnek, hugámnak címezgeti. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): kishúg; testvérhúg; unokahúg.
húgocska.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
