hűlt
hűlt [ű v. ü] melléknév
1. (költői) Hideggé vált, kihűlt. Akár a hült érc, merevek | a csattogó vizek. (József Attila)
2. (választékos) Élettelen <test, ill. ennek maradványai>. Hűlt porai, teteme. Egynek nem adatván – anyja levél soknak, Kik hűlt poraidban is áldani fognak. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, költői) Hideg, közömbös, lelkesedésre képtelen. A hűlt szívekre száll Csendes szomor [= szomorúság]. (Vörösmarty Mihály) Olyan … hűlt szájjal és zöld ábrázattal tud előadni [döghalált, háborút], hogy az embernek a hajszálai állnak az ég felé. (Jókai Mór)
3. Vkinek, vminek hűlt helye maradt v. van vhol: vki, vmi eltűnt vhonnan, vkinek, vminek nyoma veszett vhol; (csak) hűlt helyét leli, találja: nem talál vkit, vmit vhol, mert nyomtalanul eltűnt onnan. Hűlt helye a sűrű dombon A sok madárfészeknek. (Kisfaludy Sándor) A virágos mintázatú függöny mögött egy reggel csak hűlt helye maradt. (Kuncz Aladár)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
