hűtlen
hűtlen [e] melléknév -ül, -ebb [e], (választékos) hűtelen [e-e]
1. Olyan <személy>, aki megszegi azt a hűséget, amely őt a vele érzelmileg közeli kapcsolatban álló személyhez, közösséghez v. dologhoz köti. Hűtlen barát, férj, hazafi, házastárs, leány, legény; hűtlen lesz elveihez, hazájához, meggyőződéséhez, nemzetéhez, népéhez. A hűtlen asszony képe a szerencsétlen szobrászt folyton kísértette. (Kuncz Aladár) [Az indus leány] negyven évig várta a keresztúton a hűtlen angol katonát. (Hunyady Sándor)
2. Ilyen személy által tanúsított <magatartás>. (jogtudomány) Hűtlen elhagyás: a házastársi életközösségnek olyan megbontása, melynek során az egyik fél jogos ok nélkül szándékosan és huzamosan elhagyja a másikat; hűtlen viselkedés.
3. (jogtudomány) Hűtlen kezelés: a vkire rábízott anyagi javaknak (kül. pénznek) olyan lelkiismeretlen kezelése, melynek során a megbízott személy azokban hanyagságával kárt okoz, ill. részben v. egészben eltulajdonítja őket.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
