ibrik
ibrik főnév -t, -je [ë, e]
1. (népies) Agyagból v. fémből készült, öblös, füles, gyak. fedővel ellátott, csúcsos szájú, korsószerű kisebb edény, főleg folyadék töltésére. Kávés, tejes, vizes ibrik. Nagyokat lehetett inni … a török urakkal, findzsákból és ibrikekből. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas, tréfás) Általában csésze, bögre, csupor. A kávéból megivott két ibrikkel. A szalonban, ebben a zsúfolt bazárban, ragyogtak az ibrikek és kancsók, a pesti gyári áruk és a vidékies holmik. (Kosztolányi Dezső)
2. jelzői használat(ban) (népies v. bizalmas)
Vmiből annyi, amennyi egy ilyen edénybe belefér. Két ibrik kávé.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
