idealizmus
idealizmus [ë] főnév -t, -a (csak egyes számban) (régies írva: idealismus is)
1. (filozófia) Az az irányzat, amely a lét és a gondolkodás viszonyának megállapításában, (a materializmussal ellentétben) a tudatból, az eszméből, a szellemből indul ki, ennek ad elsőbbséget, és tagadja, hogy a tudat és ennek tartalma csupán terméke (ill. visszatükröződése) az anyagnak. ® Fizikai idealizmus; ® kritikai v. transzcendentális idealizmus; ® objektív idealizmus; ® szubjektív idealizmus; az idealizmus és a materializmus harca. || a. (filozófia) <Irodalomban, művészetben, tudományban> e világnézet alapján álló olyan felfogás, melyet a valóságtól való eltávolodás v. elszakadás és a társadalmi tudatnak a társadalmi léttel szemben való elsődlegessé tétele jellemez.
2. (választékos) Vmely eszményben való feltétlen, gyak. (kritikátlanul) rajongó, lelkes hit, vmely eszmény önzetlen szolgálata. Idealizmusa tiszteletre méltó, de nem látja az életet. [Eötvös] a legnagyobb idealizmussal az önösség halálát hirdeti. (Péterfy Jenő) Fantasztikusan tele volt idealizmussal. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos, gyak. rosszalló) Naiv felfogás, mely a valóság tényeinek mellőzésével, tekintetbe nem vételével mindent eszményinek, tökéletesnek tart. Sok még benne az idealizmus.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
