idill
idill főnév -t, -ek, -je [ë, e] (régies írva: idyll is)
1. (irodalomtudomány) Leíró-elbeszélő költői műfaj: érzelmes színezetű költemény, amelyben a költő – kora uralkodó társadalmi osztályának életformájából kiábrándulva – a természetben élő egyszerű emberek életét valószerűtlenül szépíti és a boldogság megvalósulásaként mutatja be. Az idillt a késői görög korszak teremtette meg. Ily világban … az idyll számára nincs hely, de pótolhatja az elégia. (Péterfy Jenő) || a. (irodalomtudomány, művészettörténet) Egyszerű, derűs, rendsz. kissé érzelmes jelenetet v. helyzetet életképszerűen ábrázoló irodalmi v. képzőművészeti alkotás (pl. Petőfinek Amióta én megházasodtam c. költeménye).
2. (választékos) Az egyszerű boldogságot tükröző, érzelmesen derűs, bensőséges családi v. szerelmi életforma, jelenet, esemény. Falusi idill; nyári idill. Még egyre emlékében éltek a kerti idillek. (Mikszáth Kálmán) Egy utolsó, vigasztaló … idill emlékét vitte magával kilátástalan bolyongásaira. (Babits Mihály) És ha én a boldog idillre vágyom, | azért vágyom rá, mert e vad világon | csak benne nem volt részem sohasem. (Szabó Lőrinc) || a. (tréfás v. gúnyos) Érzelgős családi v. szerelmi jelenet v. szerelmi viszony. Megzavarta az idillt. Volt egy idillje valakivel.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
