igazságszolgáltatás
igazságszolgáltatás főnév
1. (jogtudomány) Az állam végrehajtó hatalmának gyakorlása a jogsértések megtorlására, a jog védelmére s érvényének biztosítására; bíráskodás, törvénykezés, ítélkezés. Az igazságszolgáltatás lesújtott rá. Az igazságszolgáltatás szigorúan megszabott szabályok szerint folyik. Miska fölháborodott az igazságszolgáltatás szerveinek … ostoba gyanúsításán. (Babits Mihály) || a. (választékos) Ezt a hatalmat gyakorló hatóság, bíró(ság). A bűnöst az igazságszolgáltatás kezébe ¬ adja; az igazságszolgáltatás úgy döntött, hogy … A vádlottat átadták az igazságszolgáltatásnak. Az igazságszolgáltatást nem lehet befolyásolni. [Az elítéltet] adják át az igazságszolgáltatásnak. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, választékos) Az a tény, eljárás, hogy vmely méltatlan, igazságtalan sérelemért igazságot szolgáltatnak vkinek; igazságtevés. Erkölcsi igazságszolgáltatást érdemel.
3. (irodalomtudomány) A költőnek, írónak az az eljárása, mellyel hősei sorsát az igazságosság alapján dönti el. Költői igazságszolgáltatás. A költői igazságszolgáltatás követeli a dráma tragikus befejezését. A tragikai igazságszolgáltatás … hiába következett be … nehány év múlva meggyilkolva lelték egy reggel az istállójában. (Móricz Zsigmond)
igazságszolgáltatási.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
