igenlő
igenlő [ë v. e] melléknév -n v. -en [e] v. (-leg) [e]
1. (választékos) A feltett kérdésre, előterjesztett kérésre igent mondó; beleegyezést, jóváhagyást, helyeslést kifejező. Igenlő választ ad. Igenlően bólint. Igenlő hallgatás válaszolt aggodalmaira. (Jókai Mór)
2. (irodalmi nyelvben) Vminek igenlésére (2) valló, azt kifejező, vmi mellett v. érdekében határozott álláspontot elfoglaló. Az új életet igenlő lelkesedés.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
