igénytelen
igénytelen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Mindennapi szükségleteiben kevéssel beérő, nagy követelményeket, igényeket nem támasztó, a legszerényebb lehetőségekkel is megelégedő <személy>. Igénytelen alak, ember; kosztjában, ruházkodásában igénytelen. Én igénytelen ember vagyok … s ha éhen veszek is, megélek holtom napjáig. (Petőfi Sándor) Igénytelenebb, csöndesebb és szomorúbb volt Emmánál. (Krúdy Gyula) || a. Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Igénytelen viselkedés. || b. (kissé rosszalló) Szegényes külsejű, jelentéktelen, nem sokat mutató. Igénytelen megjelenés. Az igénytelen pap mögött a keresztesek tábora áll. (Péterfy Jenő)
2. Különösebb gondozásra, ápolásra nem szoruló, nehéz körülmények közt is megmaradó <állat, növény>. A kecske igénytelen állat. Igénytelen növény, mindenütt megterem. A kánikula idején szokott támadni egy gonosz … szél … Nem állta azt ki más vetemény, mint az igénytelen, elárvult zab. (Jókai Mór)
3. Bizonyos minőségi követelményeket, igényeket kielégíteni nem tudó <jelenség, alkotás>. Igénytelen hang; igénytelen lakás, ruha; igénytelen mű, regény; igénytelen vendéglő. A „comédie”-nek mondott igénytelen színdarabban a korabeli kritika nagy szatirikus erőt … fedezett fel. (Ambrus Zoltán) || a. Jelentéktelen benyomást keltő; egyszerű, szegényes. Az igénytelen falu … sohasem fordult elé történetkönyveinkben. (Eötvös József) Akkor igénytelen violát vett, most drága rózsatőt. (Petőfi Sándor)
igénytelenség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
