illetékes
illetékes [e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e] (hivatalos)
1. Vmely ügyben eljárni, intézkedni jogosult <személy, hatóság, intézmény>. Illetékes előadó, hatóság, minisztérium. Az illetékes fórumhoz fordul. Erre v. ebben nem vagyok illetékes. Arról volt szó, hogy egyesek közülünk hazamehetnek … s illetékes helyeken közbejárhatnak. (Kuncz Aladár) Pályázatot nem szabad kiadni addig az illetékes mérnöknek, míg a pályázat le nincs zárva. (Móricz Zsigmond) || a. Kül. peres, jogi v. hivatalos ügyek intézésére területi megoszlás szerint kijelölt <azonos hatáskörű bíróság v. más hatóság>. Ügyében a szolnoki igazgatóság az illetékes. A per lefolytatására a kerületi bíróság illetékes. Fölterjesztést intézett a számvevőséghez, valamint [az] illetékes … tankerületi főigazgatósághoz. (Kosztolányi Dezső) || b. (sajtónyelvi) A hivatalos álláspontot képviselő és ilyen nyilatkozat tételére jogosult <szerv>. Illetékes körök, szervek. Illetékes helyről közlik, …
2. Vmire hivatott, alkalmas, hozzáértő <személy>. Nem vagyok illetékes arra v. ahhoz, hogy hozzászóljak a kérdéshez. Erre nem érzem magam illetékesnek. Mit csinált … Deák Ferenc? De már ezt Tenczer Pál volt illetékes elmondani … (Mikszáth Kálmán)
3. (elavult) Osztályrészes, jogosult vmiben. Illetékes az örökségben. || a. (elavult) Vkit megillető <dolog>. Illetékes (osztály)rész.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (főleg többes számban) Vmiben v. vmire illetékes (1–2) személy. Ki az illetékes ebben az ügyben? Az illetékesekhez fordul. Panaszt továbbítottak az illetékesekhez.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
