illetlen
illetlen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy>, aki az illemet sértő módon viselkedik; nem illedelmes. Illetlen gyermek. Most megint illetlen voltál. || a. Ilyen személytől származó, vele kapcs., rá emlékeztető, az illemet sértő, nem illő <megnyilatkozás, magatartás>. Illetlen viselkedés. Hadd segítsek, uram; illetlen az nékem, Hogy itten, kezemet összedugva, nézem. (Arany János) Az íróasztalon … egy meztelen birkózó szobra állt, mely kissé illetlennek tűnt fel előtte. (Babits Mihály) || a. Kül. a testi szükségletekkel és nemi vonatkozású dolgokkal kapcs. illemet sértő. Illetlen beszéd, öltözet, szavak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
