irtóztató
irtóztató melléknév, határozószó és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. (választékos) Olyan, amitől az emberben irtózat (1) támad; irtózatos, félelmetes. Irtóztató látvány volt. Irtóztató volt a megjelenése! A csend irtóztató, Csak szél sohajt a fákon át. (Eötvös József) Ezer felé bús harcmező a hon, Arat rajt a halál irtóztatón. (Petőfi Sándor) Sors! óraműved oly irtóztató … (Arany János)
2. (választékos) Szenvedést okozó; szörnyű. Irtóztató kegyetlenség, kínok. Itt rettentő irtóztató tél vagyon. (Mikes Kelemen) Irtóztató telünk volt az idén, | mintha meg akarná mutatni a | természet, hogy még ő is létezik. (Babits Mihály)
3. (választékos, gyak. túlzó) Nagyon nagy. Irtóztató hullámok dobálták a hajót. Irtóztató lángtenger borította el az egész városrészt. Irtóztató ordítást hallatott. Itt irtóztató sírás-rívás vagyon közöttünk. (Mikes Kelemen) Ha van, ki vétekért Irtóztatón lakolt, az én vagyok. (Vörösmarty Mihály) || a. (bizalmas, túlzó) Nagyon nagy. Irtóztató éljenzés hallatszott. A mentegomb … irtóztatón tiszta volt. (Vas Gereben) Ha két falubeli rokon összekerül, abból irtóztató nagy örömök … kerekednek. (Móricz Zsigmond)
II. határozószó (bizalmas, túlzó) Nagyon. Irtóztató gyönyörű; irtóztató nagy gyerek; irtóztató ostoba.
III. főnév -t (választékos, gyak. túlzó) Irtózatos (1, 2) dolog. Irtóztatókat mondott beszédében. Irtóztatókat szokott lelkem álmodni. (Jókai Mór)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
