istennyila
istennyila [n-ny] főnév
1. (népies) Villám (1). Beleütött az istennyila a fába. Szóláshasonlat(ok): sebes(en), mint az istennyila: nagyon, rendkívül sebe(sen). Szörnyen zengett az ég, hullt az istennyila. (Petőfi Sándor) Általcikázott az égen az istennyila, s rettenetes ropogással, dörgéssel kitört az égiháború. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, tréfás) Beütött az istennyila: hirtelen, váratlanul nagy baj, felfordulás keletkezett.
2. (durva v. bizalmas) <Indulatos beszédben, főleg szitkozódásban, elhomályosult jelentéssel.> A ® haragos istennyila; ® mennydörgős istennyila; ® tüzes istennyila. –21 <Bosszús kívánságban.> Csapjon bele (® belecsap) az istennyila! Hogy az istennyila üssön v. csapjon bele! Üsse meg a mennydörgős, sistergő, kacskaringós istennyila! Hogy a hétágú istennyila csapkodjon a csalmátokba [= süvegetekbe], mikor benne vagytok. (Jókai Mór) Az istennyila verje el ezt a tartományt. (Mikszáth Kálmán) –22 <Tagadás, elhárítás, visszautasítás indulatos kifejezésében.> [Jössz?] – Megy az istennyila v. megyek az istennyilát! Hát odavaló ember kapitány uram?… – Odavaló a tüzes istennyila de nem én. (Mikszáth Kálmán) –23 (ragozatlan kérdő névmással v. kérdő határozószóval) <A kérdés indulatos voltának jelölésére v. nyomósítására.> Mi az istennyila ez? Mi az istennyilát csináljak? Hogy az istennyilába ne haragudnám! Hová az istennyilába ment? Ejnye, mi az istennyila! | Üres már a láda fia? (Petőfi Sándor) Három kosár! Mi az istennyila van abba mindbe? (Kaffka Margit)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
